Politikai pop és cinikus realizmus. Elsősorban e két, irányzattá vált szlogen jellemezte a kortárs kínai képzőművészet ezredvégi berobbanását, amikor a nyugat figyelme hirtelen keletre irányult. Mindkét fogalom hátterében történelmi események állnak: a nyolcvanas évek lelkes és merész avantgárdja elcsendesült az 1989-es Tienanmen téri események után érzett kiábrándultság és a művészetben rejlő gazdasági lehetőségek felismerése miatt. A két irányzatnál persze jóval gazdagabb a kortárs művészeti szcéna, de nélkülük ma nem lenne Kína – a gazdasági mellett – képzőművészeti nagyhatalom.

Miao Hsziao-csun (Miao Xiaochun): Ünnep, 2004, c-print
Utolsó kommentek