Az egyik legjobb trükköm, amikor a turistákra vadászó neppert azzal rázza le az ember, hogy bocs, de én turista vagyok. A lehúzós ilyenkor elgondolkodik és továbbáll… majd megtorpan. (Kína - 2015. március 1-8.)

 Az érkezés

Ahogy ereszkedett a gép és kirajzolódott minden, úgy lett egyre rémisztőbb a táj.  Ezek szerint Sanghajba csak minimum egy 20 lábas konténerrel lehet bejönni – hinné az ember, a raktárterületek, a darurengeteg és teherautó folyam láttán. A várakozási idő úgy 2 év, plusz egy kis ügyintézés. Minden esetre az ereszkedés alatt, ami jó 150 kilométerre kezdődik a reptértől, egyre élesebben kilátszik, hogy na, igen, azt a sok szart nem elég legyártani, de mozgatni is, tárolni is kell. Az A380-asnak van egy csomó kamerája, így elég jó minőségben látja az ember, ahogy a kínaiszocnépidemköz-be érkezik, hogy az a sok méd in csajna felirat, amit az elmúlt 20 évben kénytelen volt elolvasni, az kérem nem vicc. És most ennek a nem vicc országnak leszek a látogatója egy kollegámmal, akivel azt próbáljuk felderíteni, hogy milyen egy kínai gyár - a mi szakterületünkön.

Viszonylag zökkenőmentes megérkezés, a taxis- és SIMkártyamaffia-lány „hivatalos” jelvényt mutat, ami egy repülőgép alumíniumból. Gondolom, ilyet Kínában nem annyira bonyolult beszerezni. Ilyenkor előveszem az egyik legjobb trükköm, amikor a turistákra vadászó neppert azzal rázza le az ember, hogy bocs, de én turista vagyok. A lehúzós ilyenkor elgondolkodik és továbbáll… majd megtorpan. Rádöbben, hogy de hát pont ez lenne a lényeg, csak akkor már valahogy nem lép vissza, én meg már rég továbbálltam. Az információs kislányneppernek jobb trükkje van, egy egész bútoregyüttessel veszi körbe magát, így megadjuk magunkat és elhisszük neki, hogy hivatalos személy. Elmondja, hogy SIM kártyát ne itt vegyünk, mert a városban ípő. Elnézést milyen? Ípö Ípö. Mivel az „r” betűvel az ázsiaiak annyira nincsenek jó barátságban, valamint a szó eleji és végi betűket sem igen mondják ki, kellett kis idő mire rájöttünk, hogy az ípő az a csípör – azaz olcsóbb. 17 óra repülés után ez nem annyira egyszerű feladvány amúgy.

A metró

Zseniális, mert az infós kislány valóban megkérdezte, hogy akkor metróval akarunk-e menni, én feleltem, hogy igen, erre ő elnavigált minket a metróig, logikus is. Szépen be is rajzolta, hogy mikor hol kell átszállnunk. Mivel nem mondtuk neki, hogy ha akadna egy olyan metró, amit ugyan nem metrónak hívnak, de az első 8 megállót levágja, mondja már el nekünk, ezért nem mondta. Nem gond, 8 megálló hamar lemegy. Már ha nem olyan hosszú egy, mint a Délitől az Örsig. De amúgy meg olyan hosszú. Nem baj, majd mostantól jobb lesz, gondoltuk minden megállónál, de nem lett. Egy etap, kb. 10 perces. Így másfél óra múlva beértünk az átszálló pontra. Ja, hogy ez egy bejárókkal együtt 32 milliós város? Az igen.
Újabb félóra múlva ismét át kellett szállnunk. Majd az aluljáróból felmozgólépcsőzve kivillan elénk a város. Azaz villanna, ha nem takarná el a szmog. 

Lomb Kató állítólag fordított kínai és kínai között. Ez lehet, hogy most nekünk is jó segítség lett volna, amikor nekiszegeztem a kérdést egy rendőrnek, hogy hol van a hotel Csingcseng vagy mi a franc, aki szó nélkül odament a társához, de kívülállóként olybá tűnt, hogy nem a 100 méterrel arrébb levő földrajzi helyet nem tudják, hanem közös nyelv nem lévén, a kérdésről magáról értekeznek. Egy jó perc múlva megszületett a döntés, miszerint menjünk tovább erre, és a karjával beállítja a követendő utat. És tényleg ott volt.

A hotel

Kis butique hotel a belvárosban, tiszta és rendes. Az első kérdésünk a wifi van-e volt, csak a biztonság kedvéért lejelentkeznénk otthon, hogy rendben megérkeztünk, addig is, amíg nem lesz SIM kártyánk. A kínai recepciós pont olyan segítőkész, mint a thai, csak ez utóbbi örökké mosolyog. És ha valaki nem mosolyog, amikor ilyen helyzet van, akkor még azt hinnénk, hogy valamiért haragszik. A mondata, miszerint persze, hogy van wifi, csak rá kell állni a telefonunkkal, a szó eleji és végi, valamit minden „r” betű kivételével nem volt teljesen érthető, sőt sehogy. De reméltük, akkor ez azért van. Persze, nincs. Mert kód is kell meg kínai mobilszám is, meg minden egy nyamvadt wifihez.  Na, nem is lett ebben a hotelben soha.
Később találtunk valahol, amúgy ezt a csodát akkor még nem tudtuk értékelni, mert az út egész során csak elvétve volt. Viszont amikor lett, a g-mailt, facebook-ot, térképet, keresőt, vibert, skype-t el is felejthettük azonnal. Ezek nincsenek, le vannak tiltva. De hogy miért, azt nem tudom, mert helyette van olyan szoftver, amivel ugyanezeket lehet csinálni. Használjunk „wicset”-et, mondta a recepciós. Jó, csak otthon senkinek nincs ilyen, no meg ennek a letöltéséhez is kell egy kis google, így nem sok értelme van erről meg csak beszélni se.  Feltűnt, hogy mind a recepciónál, mind a szobában a hőmérséklet nemigen éri el a 16 fokot, ami eléggé hideg március elején. Ezért mielőtt elindulunk, beállítjuk a klímát 30 fokra.  

Az esti Sanghaj

A helyi „Váci” utcában masszázs bum-bum. Ami az elhagyások miatt úgy hangzik, hogy masszááábumbuuuu. Fiatal csajok meg idősebb fószerek – nem igazán értem a bekerítő állásra felvételt nyert egyének ilyen nagy irányú különbözőségét - különféle névjegykártyákat mutogatnak, meg fotókat, hogy kit lehet majd megbum-bum, ha megyek. Társamnak gyanús lesz két alak, akik a vesénk felé mutogatnak, ezért úgy döntünk ezt az esti programlehetőséget kihagyjuk. (Na, jó, nem ezért, az erkölcsök ugye). Sebaj, együnk valamit, megéheztünk.

A helyi „Váci” utcában masszááábumbuuuu

A McDonald’s előtt, esküszöm volt legalább 3-4 próbálkozásunk helyi ételkülönlegességeket kínáló éttermekkel, de nem voltak meggyőzőek. Ahogy az étel a képeken kinéz, szóba sem jöhet, az állatot sem lehet felismerni, nemhogy melyik része, nyilván a belseje. Milyen lehet akkor élőben? Így szégyenszemre Ronald nyert, de persze az is más volt valahogy, mint amire számítottunk. Ahogy elnézem, a kajával lesznek gondjaink majd.   

Klíma lószart sem melegített, elsőre abban reménykedtünk, hogy azért, mert nem volt áram, de reggelre már lefagyott a mosoly az arcunkról, mikor rájöttünk, hogy tök mindegy, mert nem fűt.

Folytatjuk...

"Médincsajna" - 2. rész

Írta: Németh Ádám, Fotók: Németh Ádám