Mini csipaóban (qipao) vagy chőngszámban (cheongsam) "repkednek" főiskolás lányok Luanchuan megye egyik nemzeti parkjában, Közép-Kína Henan tartományában május 21-én. Így hívták fel a figyelmet az ember és a természet közötti harmonikus együttélésre.

A chőngszám a hosszú ujjú, mandzsuk által viselt, földig érő, gallér nélküli köpenyből eredeztethető, mely a mandzsu uralom idején egész Kínában megszokott viseletté vált. Az évszázadok alatt, a nyugati stílusokhoz idomulva a ruha hossza és ujjának hossza is rövidült, eredetileg a női alakot elrejtő jellege visszaszorult és idomulni kezdett a test körvonalához.

A modern chőngszám az 1920-as években Sanghajban látott napvilágot, ahol főként felsőbb osztálybeliek és kurtizánok viselték először. A ruha hamarosan igen népszerű lett a modern stílusra vágyó nők körében. Teljesen átlakault, kivágott álló galléros („kínai gallér”) lett, egyik vagy mindkét oldalán felvágott, a könnyebb járás érdekében. A 1900-as évek elején a kínai filmművészet fellegvára Sanghaj volt, a chőngszámot a színésznők is népszerűsítették a filmvásznon, ahol a csábítás egyik fő kellékévé vált az egyre többet mutató ruhadarab.

A kommunizmus idején eleinte tiltott viselet volt, a sanghaji szabómesterek Hongkongba menekültek és itt is népszerűvé tették a chőngszámot. Az 1970-es évektől kezdődően az egyre nyugatiasodó Hongkong a ruházkodás terén is inkább a nyugatot, mintsem a keletet akarta követni, a nők chőngszámról farmerra válottak.

Forrás: ECNS, WikiPedia