A lakosság már 10 százaléka 65 év feletti Kínában, ahol az öregedő társadalom hatalmas gondokat okoz majd a következő években.

A polgári ügyek minisztériumának kedden kiadott statisztikái szerint a 132 milliót közelíti a 65 éves vagy annál idősebb lakosok száma, ez a teljes lakosságnak csaknem a 10 százaléka. A tárca jelentése szerint a 60 évnél idősebbek száma tavaly év végén a 200 milliót is meghaladta, vagyis a teljes lakosság 15 százaléka tartozott táborukba, számuk 2025-re 300 milliónál is több lesz, 2050-re pedig az összes lakos csaknem egyharmada 60 év feletti lesz majd.

Az elöregedő társadalommal járó következményekre a demográfusok már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet, s azt a Kína előtt álló legnagyobb kihívások között említik.

Az öregedő társadalom hosszú távon komoly munkaerőhiányhoz vezethet, ez egyes iparágakban már ma is érezhető probléma, a kelet-ázsiai országban második éve csökken a munkaképes korú lakosság aránya. Az emberhiány a termelékenységre gyakorolt negatív hatása mellett a béreket is felfelé hajtja, az emelkedés egyes ágazatokban 10-15 százalékot is kitett 2013-ban. Az idősek arányának ugrásszerű növekedése ezen kívül hatalmas terhet ró a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerre, ezzel pedig az ország költségvetésére.

A fiatalok számának emelésére a kínai kormány tavaly év végén jelentette be az eredeti formájában családonként egy gyermeket engedélyező egykepolitika lazítását, melyet az ország több tartományában idén már be is vezettek. A kormány a nyugdíjkorhatár kitolásával "nyerne időt" magának. A tervek szerint a nőknek a jövőben 55 helyett 60 éves, a férfiaknak 60 helyett 65 éves kortól járna nyugdíjazás. A közvélemény-kutatások szerint ugyanakkor a tervet a válaszadók több mint 95 százaléka ellenzi, mondván az irracionálisan magas, s fizikailag nem lennének képesek ilyen sok éven át dolgozni.

A demográfiai kihívások kezelését a márciusban hatalomba lépett új kínai vezetés előtt álló egyik legnagyobb feladatként emlegetik a szakértők, akik arra is figyelmeztetnek: a kérdés megoldására gyorsan kell megoldást keresni, azok bevezetése és valós hatása ugyanis további évekbe telhet.

"Mi lesz veletek, kínai öregek?

 

Kína egy időzített bombán ül. Eljön az idő, amikor gondoskodnia kell idős állampolgárainak százmillióiról, miközben az ország lakossága öregszik és a rendelkezésre álló munkaképesek száma pedig egyre csak fogy.

 

Amíg Kínában az emberek várható életkora jócskán megugrott, addig a születések száma nagyot zuhant a szigorú születésszabályozási politika miatt. 2012-re 200 millió fölé emelkedett a hatvanas éveikben járók száma, ami túllépte a kínai lakosság létszámának az egyhatodát. 2050-re már 480 millióan érik el ezt a korosztályt, míg a fiatalok száma tovább fog csökkenni.

 

Amikor kínai kormány a 80-as évek elején bevezette a családonkénti “egy-gyermek-szabályt”, már előre tudható volt, hogy az ország az idősek számára tisztességes életre alkalmatlan lesz. Pekingben például az állam által üzemeltetett idősek otthonai máris túlzsúfoltak. Egy szabad helyre hétezren is jelentkeznek, ami azt jelenti, hogy közel egy évtizedet kell várni a bejutásra.

 

Az alapvető kérdés az, hogy évek múlva ki viseli majd gondját a kínai öregeknek? A logikus válasz, hogy a dolgozó emberek támogatják a nem dolgozókat, a fiatalok támogatják az időseket, Kínában nem igazán állja meg a helyét.

 

Az ország gazdasági felemelkedése az elmúlt három évtizedben a rendelkezésre álló nagy létszámú munkaerőnek volt köszönhető. Mostanra ez a “demográfiai hozadék” - a munkaképes életkorú állampolgárok szokatlanul magas aránya - fogyóban van, és ez az öregedő tömeg problémát kezd jelenteni. 2000-ben még hat munkavállalóra jutott egy 60 év feletti lakos, addig 2030-ra ez az arány már kettőre fog csökkenni.

 

Sajnos, a több tízmillió folyamatosan városokba vándorló munkavállaló miatt vidéken a helyzet még rosszabb, ahol már most szenvednek az alacsony jövedelmek, a rossz szolgáltatások és a minimális társadalombiztosítási támogatások miatt. Állami és magánnyugdíj a városokban dolgozóknak jár, de vidéken a körülmények nem ilyen megnyugtatóak, ott a családnak nagyobb szerep jut az idős szülők eltartásában.

 

A világ más országaiban is probléma a lakosság öregedése és a Kínainál is jóval alacsonyabb születési arány, de Kína lesz az első olyan ország, amelynek még azelőtt kell szembenéznie ilyen jellegű problémával, mielőtt fejlett országgá válna. Így tehát Kína lesz majd az az iparosodott ország, amely hamarabb fog megöregedni, mielőtt meggazdagodhatott volna.

 

Ahhoz, hogy az idősebb generációról gondoskodni lehessen, gyerekek kellenek és bizony fel is kell ezeket a gyerekeket nevelni. Ha ez a természetes folyamat nem történik meg, nem lesz az országban elegendő munkaképes állampolgár, emiatt csökkenhet a vásárlóerő, a pénzügyi javak értéke, a szolgáltatások árai pedig a magasba szökhetnek. Az idős nemzedéknek szembe kell majd néznie vagyona, nyugdíja és megtakarításai gyors értékvesztésével is.

 

Az elmúlt években a kínai pároknak átlagosan 1.3 gyermeke született, mert voltak családok, akik egy gyermek helyett többet is felneveltek, és vállalták az ezzel járó büntetéseket. Ha ezt az alacsony számot vesszük alapul, az újszülöttek száma a következő 20-30 évben még csökkenni fog. Ez bizony nem túl jó kilátás ennek a hatalmas és öregedő országnak, ahol már néhányan a bevándorlókra is gondoltak, csak hogy valahogy a problémát kezelni lehessen. 

 

Az állam a közeljövőben biztosan változtatni fog a szigorú gyermekvállalási szabályokon, hogy segítse feljavítani az ország demográfiai szerkezetét, de a kínai fiatalok nem fogják vállalni a két vagy három gyermeket. Nemcsak azért, mert már most nagy nyomásnak vannak kitéve a munkahelyeiken, hanem mert egyedüli gyerekként ismeretlen nekik a másikról való gondoskodás és köszönik szépen, de elég nekik az egy gyermek.

 

Évezredeken át a gyermeki gondoskodás volt a kínai egészség- és társadalombiztosítás, valamint a szülőkről való törődés alapja, mely szerves része volt a családok értékrendjének. Sőt, a kínai törvények ma is előírják, hogy a felnőtt gyermekeknek támogatni kell a szüleiket.

 

Cserben hagyott szülő a támogatás elmaradása miatt nem citálja bíróságra szívesen a gyermekét, mert akkor a kapcsolat végleg elmérgesedhet, nem beszélve arról, hogy a kínaiak szerint az eltartás kérdése csak a szűk családra tartozik, nem pedig a nyilvánosságra. Mégis az esetek azt mutatják, hogy a hagyományos eszmékre egyre nagyobb nyomás nehezedik ebben a gyorsan változó, egyre inkább individualista társadalomban. 

 

A gazdasági fejlődés következményeként egyre kényelmesebb életet élő kínai családok és persze a kínai állam is keservesen keresi a megoldást az egyre őszülő nemzedék problémájára.

 

Hogy a kínai idősek képesek lesznek-e majd arany éveiket a stabilitás és a jólét jegyében tölteni, az még a jövő zenéje. Egy dolog viszont biztos, a boldog nyugdíjas évek nem jönnek el anélkül, hogy a kínai kormánynak ez ne kerülne majd nagyon sok pénzébe" - Pekingi Kacsa.

Forrás: MTI - Sanghaj - Szerencsi Ágnes, Fotók: Pekingi Kacsa