Peking tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy Washington a kelet-kínai tenger vitatott hovatartozású szigeteire is kiterjeszti az amerikai-japán biztonsági szerződés hatályát - derült ki a kínai külügyi szóvivő szavaiból, akit a csütörtöki helyi média idéz.

Csin Kang arra sürgette az Egyesült Államokat, hogy tartsa tiszteletben a tényeket, felelősséggel közelítse meg a kérdést és állja a szavát, vagyis ne álljon egyik oldalra se a területi szuverenitást érintő vitákban.

A szigetvitát most azt hozta ismét felszínre, hogy a Tokióba látogató Barack Obama amerikai elnök, útban Japánba azt mondta, hogy a Kína és Japán közötti területi vita középpontjában lévő lakatlan kelet-kínai-tengeri szigetcsoportra kiterjed az 1960-ban kötött amerikai-japán biztonsági szerződés hatálya.

Csin Kang óvatosságra intette az Egyesült Államokat, s megerősítette, hogy Kína álláspontja a Tiaojü (japánul Szenkaku) szigetekkel kapcsolatban következetes és világos, azokat területe elválaszthatatlan részének tekinti, s felettük vitathatatlan szuverenitással rendelkezik.

"Senki sem ingathatja meg az iránti eltökéltségünket, hogy megvédjük nemzetünk területi szuverenitását és tengeri érdekeinket" - fogalmazott Csin, aki szerint a hidegháború idején született amerikai-japán szövetség nem áshatja alá Kína törvényes jogait.

A szigetek Japán által történt elfoglalása "törvénytelen és érvénytelen" - jegyezte meg a szóvivő. Hozzátette: Tokió ezzel kapcsolatos provokációi minden alapot nélkülöznek.

A kínai média felidézi, hogy Japán az első kínai-japán háború során foglalta el a szóban forgó szigetcsoportot, de a Kairói Nyilatkozat (1943) és a Potsdami Egyezmény (1945) értelmében Kínának vissza kellett volna kapnia azokat. 1951-ben Japán, az Egyesült Államok és számos más ország aláírta a San Franciscói Szerződést, amelynek folyományaként - Kína tiltakozása ellenére - az Egyesült Államok önkényesen kiterjesztette gyámságát a Tiaojü / Szenkaku-szigetekre - állítja Peking.

A Kairói Nyilatkozat előzménye, hogy a 2. világháború vége felé, 1943 novemberében Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill brit miniszterelnök és a Kínai Köztársaság képviseletében Csang Kaj-sek generalisszimusz a nyilatkozatban kinyilvánították közös szándékukat, hogy Japán agresszióját megfékezzék és megtorolják. Megfogadták, hogy Japánt kiűzik mindazokról az egyéb területekről is, amelyeket "erőszakkal és mohón" elvett. Állást foglaltak abban, hogy Korea "szabad és független lesz".

 

1945. július 26-án a Potsdami Egyezményben megerősítették a Kairói Nyilatkozatban foglaltakat, 1945. szeptember 2-án a kapituláció aláírásakor pedig Japán elfogadta a potsdami dokumentumot.

 

Luo Jüan, a nemzetközi ügyek szakértője a Zsenmin Zsipao című pártlapban vasárnap azt emelte ki, hogy Tokió kötelessége, erőfeszítéseket tenni az 1943-as dokumentumban foglaltak végrehajtására.

 

Liu Csiang-jung, a Tsinghua Egyetem helyettes dékánja a Hszinhua hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a Kairói Nyilatkozat egyértelműen kifejezi Kína szuverén jogát a "Japán által ellopott" területek fölött, beleértve a vitatott hovatartozású kelet-kínai-tengeri Tiaojü-szigeteket. Liu szerint a hetven évvel korábbi dokumentum kötelező erejének "örökké" érvényesülnie kell.

 

Egy másik szakértő, Vu En-jüan arra emlékeztetett, hogy az 1972-es kínai-japán közös közleménybe szintén belefoglalták a Potsdami Egyezmény 8. cikkelye "őszinte végrehajtásának" kötelezettségét. Ez vonatkozik a Kairói Nyilatkozat érvényben tartására. Vu ezzel arra utalt, hogy a Tiaojü-szigetek, mint Tajvanhoz tartozó szigetek Kínát illetik meg.

 

Az Egyesült Államok 1951-ben számos más országgal San Franciscóban békeszerződést kötött Japánnal, de Kína - Koreához és Indiához hasonlóan - ennek előkészítéséből kimaradt, azt nem írta alá, rendelkezéseit nem ismerte el. (A Szovjetunió szintén nem volt az aláírók között.) Kína így nem fogadta el azt, hogy az Egyesült Államok gyámsága alá vonta a Tiaojü / Szenkaku-szigeteket, majd erre alapozva 1972-ben Japán rendelkezésébe adta.

A Japán és az Egyesült Államok közötti 1971-ben aláírt szerződés értelmében Washington "visszaadta" a Rjúkjú-szigeteket és a Tiaojü-szigeteket Japánnak. Peking ez ellen is tiltakozott. Az 1970-es években, amikor Kína és Japán normalizálta kapcsolatait, a felek között olyan megállapodás született, hogy a kérdés rendezését "későbbi időpontra" halasztják. 2012-ben Tokió egyoldalúan "megvásárolta", illetve "államosította" a szigeteket. A konfliktus azóta súlyosan megterhelte a két ország viszonyát.

Forrás: MTI - Peking - Trebitsch Péter, HVG