A kilencvenéves francia fotográfus Marc Riboud, aki az egyik leghíresebb, ikonná vált háborúellenes fotográfiát is készítette - amely a Howard Greenberg gyűjteményből rendezett tárlaton is látható volt a Mai Manó Házban – most, távol-keleti utazása során készített fotográfiáival mutatkozik be.
A Haibár-hágóhoz vezető út, Afganisztán, 1955
Marc Riboud kimagasló teljesítményt nyújtó tagja annak a fotográfus generációnak, amely a második világháború utáni időszak felszabadultságának idején a humanizmus középpontba helyezését tekintette élete és munkája lényegének. Ez az az értékrend, ami a közös megpróbáltatások, a fenyegetettség megszűnése után meghatározta fotográfiai tevékenységüket, a mindennapokat és a jövőt.
A Galata hídon, Isztambul, Törökország, 1955
Az 1947-ben alapított legendás Magnum fotóügynökség tagja és később 1976 és 79 között elnöke is. Az alapítók közül Robert Capa, Henri Cartier-Bresson közeli barátja és tanítványa.
Capa küldte el őt Londonba világot látni, keleti utazása állomásain pedig Henri Cartier-Bresson levelei várták, hol az utazással kapcsolatos praktikus tanácsokkal, hol pedig a képeire vonatkozó meglátásokkal.
Dzsaipur, India, 1956
Marc Riboud kiállításainak képei elvezetik a látogatót egy három évig tartó utazás egzotikus helyszíneire. Megismerhetővé válik látásmódjának nyitottsága, az, hogy milyen érzékenységgel örökítette meg a számára ismeretlen kultúrákat is. Személyiségéből fakadó kíváncsisága nyomán olyan természetességgel nyílnak meg számára ezek a titokzatos világok, mintha minden jelentésüket ismerné. Őt az ember és az élet érdekelte és a világra való rácsodálkozás képességét élte meg fotográfiai munkájában. Képein az érzelmek mindig szigorú kompozíciókban jelennek meg és láthatjuk, hogy a forma és a jelentés kivételes összefonódása azt jelenti, nincs esztétika etika nélkül.
A Tiltott Város, Peking, Kína, 1957
Törökország, India, Nepál, Japán, Afganisztán, Pakisztán, Irán és Kína területén készült fotográfiából válogattunk a mintegy hetven képből álló kiállításra, amely életének és munkásságának az 1955 és 1958 közötti időszakát mutatja be.
Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora
Marc Riboud Lyonban, Franciaországban született 1923-ban. Az 1937-es párizsi világkiállításon készíti első fotóit egy miniatűr Vest-Pocket fényképezőgéppel, amelyet az édesapjától kapott. A II. világháborúban Vercors-nál harcol. 1945-48 között mérnöki tanulmányokat folytat, miközben egy gyárban dolgozik. Miután egyszer egyhetes szabadsága alatt egy lyoni kulturális fesztiválról tudósít, felhagy mérnöki munkájával és a fotográfia felé fordul.
1953-ban jelenik meg híres Az Eiffel torony festője című képe a Life magazinban, ugyanebben az évben tagja lesz a Magnum Photos fotóügynökségnek, miután találkozik Henri Cartier-Bressonnal és Robert Capával, aki később Londonba küldi, hogy ismerkedjen és megtanuljon angolul. A nyelvet nem igazán sajátítja el, de intenzíven fotózik.
1955-ben a Közel-Keleten és Afganisztánon át Indiába utazik, ahol egy teljes évig marad. Majd Kína felé veszi az irányt, itt először 1957-ben tartózkodik hosszabb ideig. 1960-ban három, a Szovjetunióban eltöltött hónap után elkezdi figyelemmel kísérni a függetlenségi mozgalmakat Algériában és Nyugat-Afrikában.
1968-69 között ő azon kevés fotográfusok egyike, aki beutazhat Dél- és Észak-Vietnámba. 1976-ban a Magnum ügynökség elnöke lesz, majd három év múlva lemond a tisztségről. A nyolcvanas évek óta saját ritmusa szerint utazik. Marc Riboud számtalan albumot jelentetett meg, köztük olyan híres kiadványokat, mint The three banners of China (ed. Robert Laffont; „Kína három zászlaja”), Journal (ed. Denoël; „Napló”), Huang Shan, Capital of Heaven (ed. Arthaud/Doubleday; „Huangshan, a mennyek fővárosa”), Angkor, the Serenity of Buddhism (ed. Imprimerie Nationale/Thames & Hudson; „Angkor, a buddhizmus nyugalma”), Marc Riboud in China (ed. Nathan / Harry N. Abrams; „Marc Riboud Kínában”).
2004-ben retrospektív kiállítása nyílt a párizsi a Maison Européenne de la Photographie intézményben, amelyet 100 000 látogató tekintett meg. Európa-szerte számos múzeum állítja ki a munkáit, de rendszeresen vannak kiállításai az Egyesült Államokban, Kínában és Japánban is. Számtalan díjat kapott, köztük két Overseas Press Club Award-ot (Tengerentúli Sajtóklub), a Time-Life Achievement (Time életműdíj), a Lucie Award-ot, valamint az ICP Infinity Award díját.
Forrás: Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház, 1065 Budapest, Nagymező u. 20., tel.: 06 1 473 2667
Megtekinthető: 2014. március 28. – május 18. minden hétköznap 14-19 óra között, hétvégén 11-19 óra között.
Utolsó kommentek