Peking a bejelentett Obama-dalai láma találkozó azonnali elhalasztására szólította fel Washingtont - erről a kínai külügyminisztérium szóvivője adott ki közleményt pénteken - írja az MTI.

Peking azt szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok vegye komolyan Kína aggodalmát, s ne teremtsen alkalmat a dalai láma számára Kína ellenes, elszakadást hirdető megnyilvánulásaihoz - fogalmazott Hua Csun-jing. Hozzátette, Kína rendkívüli mértékben aggódik a találkozó miatt, tiltakozását hivatalosan is kifejezte.

A külügyi közleményt azt követően adták ki, hogy Washingtonban bejelentették az amerikai elnök és a dalai láma közötti pénteki nem hivatalos, sajtót is kizáró eseményt, amelynek helyszíne a Fehér Ház térképszobája lesz.

Hua megerősítette országa álláspontját, miszerint a tibeti kérdést belügynek tekinti, amibe egyetlen más ország sem avatkozhat bele. Elmondta, a dalai láma emigrációban élő politikai szereplő, aki a vallás nevében Kínaellenes szeparatista cselekmények részese.

A találkozó indokolatlan beavatkozás Kína belügyeibe, amivel az Egyesült Államok megsérti a nemzetközi kapcsolatok elveit, egyben súlyos károkat fog okozni a két ország közötti viszonyban - áll a kínai reagálásban.

Kína következetesen ellenzi a külföldi vezetők találkozóját az 1959-es fegyveres felkelést követően Indiába szökött dalai lámával, aki Dharamszalában létrehozta az úgynevezett "tibeti emigráns kormányt".

Obama eddig két alkalommal fogadta az 1989-ben Nobel Békedíjjal kitüntetett vallási vezetőt. Először 2010 februárjában, majd 2011 júliusában. Ezek miatt Peking, a mostanihoz hasonlóan, heves tiltakozásának adott hangot.

Na, de mi a baja Pekingnek a dalai lámával? Egy 2011. júliusi Múlt-kor cikkben érdekes és kevésbé közismert információkat tudhatunk meg a témáról:

"A kínai politikai vezetés és a Tibeti Autonóm Terület vezetése hagyományosan azt hangoztatja, hogy a közös politikai és vallási hatalom által irányított tibeti jobbágyrendszert 1959-ben felszámolták, az autonóm terület egyetlen törvényes kormányzata a jelenleg Lhászában működő.

Lhásza vezetői nem egyszer "szerzetesruhába öltözött farkasnak" titulálták a dalai lámát, s állítják, hogy 1959-es távozása óta semmi jót nem tett a tibetiekért. A dalai láma személyes képviselői legutóbb 2010 februárjában jártak Kínában, ahol egyértelművé tették a számukra: az állam szuverenitását és területét érintő kérdésekben nincs miről tárgyalni, s ugyanez vonatkozik az alkotmányt érintő témákra.

Peking nem bízik a Nobel-békedíjas dalai lámában, kétszínűnek, a Nyugat-Kína megosztását célzó törekvéseiben eszköznek, bábnak tartja, aki mást mond és mást cselekszik. Kínában azokat a megszólalásait is elemzik, amelyek nem kapnak nagy sajtóvisszhangot, majd szembeállítják azokkal, amelyeket kifejezetten Pekingnek üzen.

 

Tibet ügyébe Peking sosem fog beleszólást engedni sem Washingtonnak, sem Daramszalának, ahol az úgynevezett tibeti emigráns kormány székel. Kína történelmi hivatkozásokkal 700 évre teszi azt az időszakot, amióta Tibet a területéhez tartozik, de a médiában többnyire csak a terület 1950-ben történt kínai "megszállásáról" és az 1959-es felkelés leveréséről tesznek említést.

 

Az ötvenes évek tibeti történelméhez érdekes és hasznos adalékul szolgálnak a kilencvenes évek második felében a titkosság alól feloldott amerikai dokumentumok és ügynöki visszaemlékezések. Ezek rávilágítanak a Tibettel és a dalai lámával kapcsolatos amerikai-kínai szembenállás gyökereire is.

 

 

Az iratokból kiderül, hogy a dalai láma idősebb bátyja közreműködésével - akit jól képzett CIA-ügynöknek írnak le egykori amerikai főnökei - Japánban, az okinavai amerikai támaszponton és a csendes-óceáni Guam szigetén, később az egyesült államokbeli Colorado állam katonai bázisán tibetiek százai kaptak kiképzést, okították őket gerillaharcra és szabotázsakciókra.

 

Később Szecsuan (Sichuan), Csinghaj (Qinghai) és Jünnan (Yunnan) tartomány tibetiek lakta vidékeire küldték őket vissza, hogy lázadásokat szítsanak, és szabotázsakciókat szervezzenek. Az Eisenhower-adminisztráció 1958 szeptemberében engedélyezte először e tibeti csoportok fegyverrel, lőszerrel, és élelmiszerrel való ellátását a levegőből.

Ettől kezdve több ízben dobtak le fegyvereket, köztük nehézfegyvereket, aknavetőket a tibetiek táboraiba. Az egyik ügynök publikált visszaemlékezésében kijelentette, a kampány célja az volt, hogy "Kína drágán fizessen meg Tibetért".

 

1959-ben azonban - s ez már köztudott - a "spontán" felkelést a kínai erők leverték, a dalai láma CIA-ügynökök társaságában elmenekült, Indiába repítették, ahol nyomban megkapta az amerikai kormány támogatását.

Amerikai dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a hatvanas években Washington évi 1 millió 700 ezer dollárral támogatta a tibeti emigráns mozgalmat és évi 180 ezer dollárt kapott külön a dalai láma. Nyilvánosságra kerültek olyan dokumentumok, amelyek igazolják, hogy például 1964-ben 2100 tibeti Nepálban történő kiképzését finanszírozták.

A pénzügyi támogatásba később az indiai és a tajvani kormányzat is beszállt, majd az amerikai kormánytámogatást Gerald Ford elnök megszüntette. A dalai láma Jimmy Carter elnöksége idején tett 1979-es látogatását követően a pénz más, legális csatornákba terelődött.

 

A National Endowment for Democracy (NED) alapítványt például 1984-ben Ronald Reagan elnöksége idején alapították, sok tekintetben olyan tevékenységek, programok támogatására, amelyek korábban a CIA-hoz tartoztak. Az 1988-ban alapított Nemzetközi Kampány Tibetért (NCT) nonprofit szervezet először 1994-ben kapott pénzt a NED-től.

Az összegeket 1997 és 2003 között - egy alkalom kivételével - "a médiamunka megerősítésére, a sajtókapcsolatok kiépítésére, a Tibetről szóló ismeretek nemzetközi terjesztésére" adták. A londoni központú Tibeti Információs Hálózat (TIN) 1999-2004 között szintén NED-támogatásban részesült. A 2008-as lhászai zavargások előkészítését végző egyik tibeti szervezet támogatója is a NED volt.

 

Peking érzékenysége mögött ezek a tények is meghúzódnak, amikor azt veti Obama szemére, hogy a fehér házi fogadással beavatkozott Kína belügyeibe, megsértette a kínai emberek érzéseit, továbbá kárt okozott a kínai-amerikai kapcsolatokban."

Peking szerint az Obama-dalai láma találkozóval mindkét fél veszít - a Hszinhua mai kommentárja

Az amerikai elnök és a dalai láma találkozójával mindkét fél csak veszíthet: Tibet függetlensége vagy a "középutas" politika ügyében nem érhet célt, viszont a barátságtalan gesztus rontani fogja Kína és az Egyesült Államok viszonyát - vélekedik pénteki kommentárjában a kínai állami Hszinhua hírügynökség.

 

A cikk emlékeztet rá, hogy az elmúlt öt évben Barack Obama immár harmadik alkalommal találkozik a 14. dalai lámával, akit a Fehér Ház "tiszteletre méltó vallási és kulturális vezetőnek" aposztrofált. Holott - teszi hozzá - a megbeszélés témája minden bizonnyal nem a vallás és a kultúra lesz.

 

A szerző megemlíti, hogy a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának szóvivője, Caitlin Hayden a találkozó bejelentésekor ugyan azt mondta, hogy az Egyesült Államok Tibetet Kína részének tekinti, s nem támogatja Tibet függetlenségét, de megjegyezte azt is, hogy Washington támogatja a dalai láma "középutas" megközelítését, amely a tibeti területek autonómiájának erősítését helyezi előtérbe.

 

A kínai külügyminisztérium az ország belügyeibe való "féktelen beavatkozásnak" minősítette a találkozó tényét, és a nemzetközi kapcsolatok normáinak megsértésével vádolta Washingtont.

 

A Hszinhua jegyzetírója úgy véli, hogy ha a találkozót nem halasztják el az utolsó pillanatban, akkor biztosra vehető, hogy az meg fogja rontani a Kína és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat. Azokat - fűzi hozzá -, amelyek javításáért mindkét oldal sokat tett a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával.

 

A dalai láma közel két évtizede hirdeti "középutas" elképzelését, "aduként használva azt a játszmában", hogy rokonszenvet váltson ki nemzetközi szinten. Ugyanezzel próbálkozott képviselői által a kínai kormánynál is, de hiába. Mindez, vagyis a "valódi autonómia" követelése, "a függetlenségre törekvés álcázott kísérlete" egyenértékű a Tibet feletti kínai fennhatóság eltörlésével - olvasható a kommentárban.

 

A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy a dalai láma, a tibeti emigráns kormány létrehozója sosem mondott le az "emigráns tibeti alkotmányról" és a "jövőbeli Tibet alkotmányáról", amelyet 1963-ban fogalmaztak meg, és amelyben kinyilvánították az "etnikailag egységes állam létrehozásának célját a dalai láma vezetésével".

 

A Hszinhua szerint az az állítás, hogy a dalai láma 1959 óta a tibetiek érdekeinek és jogainak harcosa, valójában a benne hívő jámbor tibeti buddhisták megnyugtatását szolgálja, s azoknak a nyugati támogatóknak az ösztönzésére szolgál, akik pártolják a tibeti függetlenség mozgalmát, Tibet Kínától való elszakítását. "Itt az ideje, hogy az Egyesült Államok felébredjen, felismerje a dalai láma képmutatását, és véget vessen a felek számára csak kárt okozó alkuknak" - fogalmaz a hírügynökségi kommentár.

Forrás: Múlt-kor, MTI