Nagy politikai nyitásra nem, ám gazdasági liberalizációra számítani lehet a Kínai Kommunista Párt (KKP) 18. központi bizottságának most kezdődött harmadik plénumán.

A Pekingben szombaton kezdődött és négynaposra tervezett fórumon a párt 376 vezetője vesz részt, mégpedig fokozott biztonsági intézkedések mellett, mert nemrég ujguroknak tulajdonított, hivatalosan is terroristatámadásnak nevezett merényletet követtek el a kínai főváros központi Tienanmen téren, ami halálos áldozatot is követelt.

"A hagyomány szerint a harmadik plénum napirendjén gazdasági kérdések szerepelnek; a leghíresebbek közé tartozik az 1978-as, amelyen Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) hirdetett nyitást vagy az 1993-as Csiang Cö-minnel (Jiang Zemin), amely végül is Kína Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozásához vezetett" – mondta a Népszabadságnak Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kína-tanszékének oktatója.

Kínai illetékesek a helyi médiában történelmi reformokat harangoztak be. Különös várakozás előzi meg, hogy mit mond majd Xi Jinping, az előre tervezett nemzedékváltás részeként egy éve hatalomra jutott pártfőtitkár-államfő, aki megnyitja a plénumot.

"Úgy vélem, ez a plénum lesz az utolsó esély a Kínai Kommunista Párt megmentésére." – véli Zhang Lifan elismert, de renegátnak tekintett Kína-kutató, akit a torontói TheGlobe&Mail idézett előzetesében.

"A főbb döntéseket valószínűleg meghozták már, de az eredmények csak öt év múlva látszódhatnak majd. A nagyvállalatok és a helyi hatalmasságok nagymesterei annak, hogyan szabotálják el a központi döntéseket." – mondja Salát Gergely.

A kínai gazdaság alapproblémája, hogy a jelenlegi feltételrendszer mellett már nem bizonyult fenntarthatónak az a fejlődési ütem, amely az elmúlt három évtized során évi tízszázalékos GDP-bővülést eredményezett, és százmilliókat emelt ki a nyomorból a világ legnépesebb, 1,3 milliárd lakosú országában.

Továbbá 1980 óta, a Teng Hsziao Ping-féle reformoktól elindulva kettőről 15 százalékra növelte a globális gazdaságban való részvételét a Fitch hitelminősítő adatai szerint. A kommunista felső vezetés gazdasági nyitással, a belső kereslet élénkítésével menekülhet előre, azaz abba az irányba, hogy minél hosszabban hátráltassa a politikai nyitás kényszerét.

"A kínai vezetésnek valószínűleg stratégiai célja, hogy miként lehet egy Szingapúrt vagy akár Hongkongot létrehozni 1,3 milliárdos nagyításban. Olyasmit, amit nagyon modern, versenyképes gazdaság jellemez, másfelől viszont egypárti politikai ellenőrzés." – állítja Randall Schriver, a Project 2049 Intézet elnök-vezérigazgatója, akit a Szabad Ázsia Rádió (Radio Free Asia) idézett.

"A Nyugat a saját logikáját követve harminc éve vár rá, hogy ez a kettő együtt jár, azaz bebizonyosodik, a kapitalizmus nem működhet pártállami körülmények között. Ám Kína eddig legalábbis nem igazolta az elméletet. Valóban vannak rá kelet-ázsiai példák, így Tajvané vagy Dél-Koreáé, ahol a középosztályosodás kikényszerítette a demokratizálódást, de Szingapúrra ez már nem igaz." – hangoztatta Salát. Olyan gazdasági reformokról van szó, mint például a termőföldek eladhatósága.

Mintegy 200 millió belföldi migráns szembesült például azzal a problémával, hogy termelőeszközeik nem forgalomképesek. Hiába művelnek parasztok százmilliói kis parcellákat, amennyiben hátra akarják hagyni ezeket, kiderül, hogy nem áll a tulajdonukban. Ugyanezeket az embereket érinti részben a röghöz kötés úgynevezett hukou rendszere is: a falusi ember hiába megy a városba, nem lesznek a városiakhoz hasonló jogai, gyerekét sem iskoláztathatja ott. Szó van ezen kívül a pénzügyi rendszer liberalizációjáról is, hogy ne az állam határozza meg mesterségesen a kamatlábat vagy a jüan átválthatóságát.

Forrás: Szőcs László - NOL Grafika: South China Morning Post