Kicsit más, de én itthon is megőrülök a „szuper” anyáktól, akik felsegítik a gyereket a lefelé tartó mozgólépcsőre, aztán elengedik a kezét, mert olyan ügyesen kapaszkodik. Ha valaki leállítja, a gyerek fejjel lefele repül. Fölfele nem számít legfeljebb orra esik. Csak nézzétek, naponta hányan követik ezt el.

A gyerek pattanasabol, ugy tunik, hogy nem igazi, hanem muanyag babu.

Azért ezek a kínaiak sem a segítőkészségükről tesznek tanúbizonyságot. Ott hever a gyerek eszméletlenül a földön a környéken lévő felnőttek pedig biztos távolságból bámulják, mintha legalábbis dúsított uránból lenne.

@Zerwikaptur - Hármat egy csapásra!: Nem, a kínai kultúrában egymás, a bajbajutottak segítése nincs annyira erősen tolva, mint a keresztény kultúrkörben. Én a keresztény kultúrkörben nevelkedett ateistaként is ezerszer empatikusabb, segítőkészebb vagyok, mint egy kínai (vagy koreai stb.)
A családon belül a gyerekektől elvárják, hogy szüleiket tiszteljék, segítség, pénzzel támogassák, de ennek nincs köze a szeretethez, ez egyszerűen tekintélytisztelet, kötelesség, az anyagiakról szól. Gyereket se azért vállalnak, mert szeretik a gyerekeket, hanem hogy legyen aki majd eltartja őket öreg korukban. A gyerek befektetés.

Kínába közlekedve többször segítettem baleseteknél (néha ember, máskor állat sérült meg), odamentem, hogy mit segíthetek, segítettem is, amit tudtam, miközben a kínaiak tömege csak nézett ki a fejéből, esetleg telefonnal fotózott. Még értetlenül is állnak azelőtt, hogy a fehér ember miért érzi úgy, hogy mindent neki kell megoldani. Nekik ez abszolút nem szimpatikus. Nem az ő dolguk, leszarják, csak a saját dolgukkal foglalkoznak.
Ide vezetem vissza azt is, hogy a környezettel se törődnek. Nem az övé a folyó, akkor minek törődne vele, hogy a gyára beleüríti a rákkeltő anyagokat!? A kínai kultúra (meg a különböző leágazásai, mint tajvani, koreai, vietnami) sokkal önzőbb embereket nevel, mint a kelet-európai szoci országok anno.

@Kitiltottak a zusabol de LESZAROM.: Nyilván "Zuhanó testek visszapattanása" volt a doktori disszertációd ugye...

Nem az első ilyen baleset, ami bekerül a hírekbe. Nem értem, miért nem lehet az ilyesmit megfelelő tervezéssel lehetetlenné tenni. Például a lefelé vezető korlát külső oldalán lehetne egy akadály (plusz egy beszorulást érzékelő vészleállító nyilván). De azt sem tartom lehetetlennek, hogy egyszerűen a korlát felső vízszintes szakasza alatt egy sor nyomásérzékelővel oldják meg a vészleállást - a korlátra felcsimpaszkodó gyerek több tíz cm-en eloszló 10+ kg-os tömegét nem tudom elképzelni, hogy normális, biztonságos használat esetén mi közelítené meg.

Egyszerű a megoldás. Egy burkolatot kell rakni a kibukkanó gumiszalagra, ami elfedi azt a részét , amit a gyerekek elérnek még. Mivel onnan a szalag kifele jön, a becsípődés miatt sem kell aggódni. Filléres tétel, plexiből meg lehet hajlítani, még reklámokat is lehet ráragasztani. Ha megváltoztatják a lépcső haladási irányát, két csavarral leszerelhető.

@KAMA3: ez is teljesen kivitelezhetőnek hangzik, valóban, és egyszerűbb is.