pk-avatar-300dpi_copy.jpg

Főszerkesztőség: "A" ép. 1. em.

Xuan Wu Men Xi Da Jie, Xicheng Qu,

Peking, Kína

Agitprop titkárságvezető:

pekingi pont zsazsa kukac index pont hu

Pekingi Kacsa - Made in China

Hírblog nem csak Kínáról ☛ Érdekes, néha hasznos, de leginkább szórakoztató tartalom, amelyeknek csak egy része pekingi kacsa. ☛ A blogban a kínai nevek pinjin átírással szerepelnek, kivéve a magyaros átírásban meghonosodott neveket. ☛ Kínában néhány tartalom megtekintéséhez VPN kapcsolat szükséges.

Szálláshely foglalás Pekingben

Ha itt az AGODA.COM-on foglalsz szállást olcsó is lesz és a blogot is támogatod vele. A szállásfoglaló rendszer magyar nyelvű.

Kínai csajok - melléklet (18+)

collage.jpg

Panda TV - élő adás

iPandalogo.jpg

A GIF helye

Utolsó kommentek

Pekingi Kacsa exkluzív

David Bowie - China Girl

Kínai pontos idő (UTC+8)

Pekingi időjárás

Pekingi levegőminőség (AQI)

Kínai jüan (CNY) árfolyam

Kína - Google térkép

Kína térképe

China-Landkarte2-1.jpg

Kína zászlaja


China_240-animated-flag-gifs.gif_240x180

Kína címere

National_Emblem_of_the_People's_Republic_of_China.svg.png

Előtted ők jártak itt...

Creative Commons liszensz

Creative Commons License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution 2.5 Hungary License.

mti_hirfelhasznalo.jpg

Get your own free Blogoversary button!

"Médincsajna" - 4. befejező rész

2015.04.07. 12:45 Pekingi Zsazsa

Egy 25 év körüli lány kezd el követni és a következő fél órában nem tágít mellőlem, hanem folyamatosan fényképez. Amikor kifelé jönnék a toronyból, odajön hozzám, hogy adjam meg az email címemet, mert elküldené a fotókat. És valóban, elküldte őket, csak kár, hogy nem járt még egy picit a fotó szakkörre, mind használhatatlan volt. De ő legalább mosolygott... 

kep_13.JPG

Sanghaj fő nevezetessége az Oriental Pearl torony

Buszozás Kínában

Végig autópálya, folyton a belső sávban megy mindenki. Itt valahogy nem a sebesség, ami meghatározó, hanem az, hogy mindenki ott akar menni. Nem tudom miért, de Dubajban is ezt csinálják a távol-keletiek. Pedig Kínában ráadásul a kormány is „rendes” helyen van, nem úgy, mint Angliában vagy Japánban. Japán autót csak ritkábban látunk, a rendőrség például Citroent használ, de rengeteg Volkswagen és Audi is van. Meg amerikai. Azt mondta Yujin, amikor kérdeztük, hogy a japán autók megbízhatatlanok. Hm. Biztos megvan a maga elfogadott álláspontja, ezért nem nagyon vitáztam vele, csak annyit mondtam, hogy egyszer próbáljon azért ki egyet.

Szóval, a belső sáv királyai fizikai korlátok miatt mindig a külső sávokból való előzés során kerülnek ki. Illetve be. Ezért a rutinos király jelölt nem a belső sávban várja, hogy elfogyjanak előle, hanem megy a külsőbe, ott ezerrel végigpörög, majd hangos dudálással bevág a belső pozícióba. Ha nem is satufék, de onnan már nem siet annyira. Király.

A buszon kb. 14 fok, melyet nem melegít a mi ablakunkból beáradó hideg. Ugyanis az ablak alul nincs hozzáfogatva a buszhoz azzal a gumi vacakkal, ezért bizonyos zöttyenőknél majd kirobban a helyéről és baromi hangos, de minden esetre a hideget kifejezetten beengedi. Az első két és fél óra után, amikor megáll a busz, mondom a sofőrnek, mondom?, dehogy, mutatom, hogy megfagyok. A kezemmel tekerő mozdulatot teszek felé, hogy csavarjon a fűtésen. Persze nem mosolyog, nem biccent, csak néz, mint egy hal. Viszont az indulás után kifejezetten meleg lesz, a pára, amit az utasok beleheltek az elmúlt órákban, kezdi elhagyni a busz ablakait, lekerülnek a kabátok, és egész jó lesz a közérzet. Ez most hihetetlen, hogy csak ezen múlt, de úgy tűnik igen. Amikor leszállunk, a sofőr vigyorog, mint a tejbe tök, és néz: ˝erre gondoltál?˝, biccentek, hogy igen. Sőt, használom kínai tudásomat is, hiszen ausztrál barátunk elmondta, hogy a „süsü” taxis mit beszélgetett a GPS-szel. SÜSÜ, azaz köszönöm (De hogy egy GPS mi a fenét köszönget minden mondat elején, azért az továbbra is rejtély).

Sanghaj megint

Megérkeztünk végre Sanghajba, az ablakunk sem esett ki és a végére elég jó idő is lett (Látod Bear Grylls, nincs lehetetlen, átkelni sivatagokon, az Északi sarkon meg sziklahegyeken, lószar a Vuhan-Wuhu-Sanghajhoz képest).

Gyors telefon és a délutáni meetinget még meg tudtuk menteni, igaz, nem az irodában találkozunk, hanem egy kávézóban. Talán ott melegebb lesz. Találunk egy Starbucks-ot, ahol akad internet – tegnap úgy döntöttünk, hogy már nem kell SIM kártya – és foglalunk szállást a Booking.com-on, mert úgy pont a felébe kerül ugyanaz a szoba, mintha odamennénk. Amúgy ezt gondolom már mindenki így csinálja, nem is értem, hogy éri meg nekik. Mármint a szállodáknak, mert ezzel a módszerrel elég elfogadható árakat lehet találni és mindig van szabad szoba. Előbb érünk a szállodába, mint a foglalásunk, de pár perc és minden rendben lesz. Este kinézünk a már ismert masszáábumbum-os sétáló utcába, és az egyik bevásárlóközpont pizzériájában vacsorázunk. Nálam volt ugyan pálinka, amiből minden este kortyoltam egy picit, elkerülendő azokat az akut helyzeteket, amiket nem szívesen élnék át, például a wuhui buszpályaudvaron, de van úgy, hogy ez sem elég. Pedig egészen jól nézett ki az a pizza kívülről. Pár perc múlva én meg egészen szarul. Kívülről is, meg belülről is. Futás. 

Másnap, az utolsó napunkat, városnézéssel terveztük, mert a repülőgépünk csak éjjel indul vissza. Gyors reggeli után, gyalogosan indultam el egyedül – útitársam addigra már besokallt és a délelőtti túrát kihagyta. A felhőkarcolók elég közelinek tűntek, de valahogy csak nem közeledtek. Mire már azt hittem, hogy itt vannak, akkor elértem egy folyóhoz, de híd nem volt a közelben. Viszont volt komp, amire vettem jegyet és vártam, hogy elinduljon. De nem indult. A komp. Helyette viszont valami más igen. A hasam, meg a tegnapi pizza vagy a reggeli mittudomén.  Hamar felmértem, hogy nincs nagyon menekülési út, így kénytelen leszek a következő hajóval menni. De mire mindez kiderült, a komp elindult. Huh. Itt, ezen a ponton nemigen tudtam mit csinálni, csak egyet, amiben nem igazán hiszek, de nem volt más választásom, meg kellett próbálni. Elkezdtem beszélgetni a testemmel, mit beszélgetni, utasítani, parancsolni neki. Szóval kértem tőle húsz perc tűzszünetet. És adott. Mondjuk kérhettem volna többet is, de a lényeg, hogy éppen elegendő volt, mert csodák csodájára, egy igen kulturált állomás várt a túloldalon. Ha egy üzlet beindul, gondoltam, kérnék még egy kis szmogmentes időszakot is a fotózáshoz és ez is bejött.

kep_14.JPG

A torony egyik szintjén végig üvegből van a padló, fantasztikus érzés sétálni a semmiben

Kisütött a nap. Sanghaj fő nevezetessége az Oriental Pearl torony, ahova azt mondták nemigen lehet már délelőtt 10-kor feljutni a sok turista miatt. De nem volt senki a pénztárnál. Kértem egy jegyet és akkor rájöttem, hogy miért nem tolonganak. 9500 forint. De jó! Na, mindegy. Egyszer élünk. A toronyban azért már voltak sokan, de főleg kínai turisták, akik közül egy csomóan úgy akarták magukat lefotózni, hogy én is látszom a képen. Ezt már átéltem Vietnamban egyszer, nem volt annyira meglepő, de itt nagyon töményen volt benne részem. Nem mondom, hogy kergettek, de majdnem. A torony egyik szintjén végig üvegből van a padló, fantasztikus érzés sétálni a semmiben. Egy 25 év körüli lány kezd el követni és a következő fél órában nem tágít mellőlem, hanem folyamatosan fényképez. Amikor kifelé jönnék a toronyból, odajön hozzám, hogy adjam meg a mail címemet, mert elküldené a fotókat, amiket készített. És valóban, elküldte őket, csak kár, hogy nem járt még egy picit a fotó szakkörre, mert kvázi mind használhatatlan. De ő legalább mosolygott.

kep_15.JPG

Az egyik épület előtt sokan fotóznak. Szép volt, és a háttér is.


Délután besétáltunk a belvárosba, egy utolsó fincsi kínai vacsorára, meg hogy vegyünk valami ajándékot is. Már visszafelé tartottunk a szállodába – picit kellett is sietni ugye – amikor az egyik épület előtt sokan fotóznak. Szép is volt, meg a háttér is, gondoltuk, csinálunk mi is egy közös képet. Mellettünk két lány meg egy fiú épp befejezte a fotózást, így megkértem a fiút, csináljon rólunk egy képet. Nagyon készséges volt és elég jól beszélt angolul. Csinált is pár fotót és rögtön szóba elegyedett kollégámmal. A két lány meg hozzám csapódott és kiderült, hogy ők is jól beszélnek angolul. Ez azért meglepő, mert az egész út során összesen nem találkoztunk ennyi angolul beszélővel. Elmondták, hogy ők Pekingből jöttek, turisták, most vannak itt először Sanghajban, nagyon tetszik nekik a város… bla bla bla. Profik voltak. Nagyon jól adták elő. Egyáltalán nem gyanakodtunk semmire, pedig elég sok trükköt láttunk már a világban. De ezt szuper jól csinálták. Mondták, hogy bocs most rohannak, mert időpontjuk van egy kínai teabemutatóra és kóstolóra. Szinte már el is indultak, már elköszöntek, de valahogy úgy csinálták, mint a bűvész, aki tudja, hogy a „páciens” melyik kártyát fogja kihúzni, bár látszólag nem befolyásolja őt. Szóval addig-addig búcsúzkodtak, amíg mi kérdeztük meg, hogy mehetnénk-e mi is erre a tea kóstolóra. Persze mehettünk. És persze jó közel volt. És már vártak is minket. Pont annyi székkel, ahányan voltunk.

kep_16.JPG

Gyorsan villantott egy listát, hogy milyen teákat fogunk megkóstolni

Egy népviseletbe öltözött nő – a neve talán Mrs. Tilos Mosolyogni volt – elmagyarázta, hogy most egy tea bemutatón vagyunk, gyorsan villantott egy listát, hogy milyen teákat fogunk megkóstolni és ez kb. fél óra lesz. Szuper, mondtuk. A fiú tolmácsolt. Olyan tíz perc múlva hibáztak először, amikor valami nagyon erőltetett viccen mindhárman egyszerre ugyanazt az oda nem illő reakciót produkálták. Valami olyasmi volt, hogy egy bizonyos tea milyen hatással tud lenni egy férfira, csak picivel hamarabb nevettek, mint kellett volna. Ekkor azért kezdtünk rájönni, hogy színházban vagyunk és minden előre megírt forgatókönyv alapján zajlik. Te, szerinted ezek azt tervezik, hogy majd mi fogjuk kifizetni a számlát? Mondtam, én biztos nem, mert egy fillér nincs nálam, de kollégámnál is csak egy százas volt már. Szóval a bemutató véget ért és a kínai nő kiment. A fiú mondta, hogy hozza a számlát. OKÉ, hozza. A számla 1940 jüan volt, ami olyan 87 ezer forint.

Fincsi. Mondtam magunknak, nyugi, nem a pénz kell nekik, ezek vese donorokat gyűjtenek, de valahogy ez annyira most annyira nem volt vicces. Amikor látták, hogy nem sietünk kifizetni ennyi pénzt egy pár kupica teáért, akkor mondták, hogy természetesen csak a mi részünket kell, ők fizetik a sajátjukat. Lószart, mondtam, én egy fillért nem fizetek, megjegyzem nincs is miből. De mondták, hogy hitelkártyát is elfogadnak. Tényleg? De jó! Egész Kínában leszarják a külföldi hitelkártyát, te meg elfogadod, bravó! Aztán szeánsztársam, hogy tettekkel is bizonygassa, tényleg nincs nálunk pénz – annyi –, elővette a tárcáját, hogy megmutassa, de a népviseletes nő abban a pillanatban kikapta belőle az utolsó 100 jüant – 4500 forintot. Na mondom, akkor most megyünk innen, sziasztok és felálltunk. Szerencsére nem volt további cirkusz, kis utánunk kiabálás még volt, meg visszakiabálás is magyarul persze, de a végén csak nem lettünk vese donorok. Mondjuk a teák nagyon jók voltak, jázmin, licsi, gyümölcs, gyömbér, ilyenek. Ha tudjuk előre, fejenként 50 jüant megért volna. Na így is ennyibe került, de így nem annyira érte meg. Bár az igaz, hogy a gyomromat rendbe hozta. 

A repülőtér felé, csak kipróbáltuk a 8 megállót levágós metrót. Hét perc húsz másodperc alatt ért ki a reptérre másfél óra helyett.

kep_17.JPG

Hazafelé az A380-ason 1 dollárért lehetett venni szinte korlátlan WIFI-t. Hihetetlen volt 10 ezer méter magasan internetezni.

Vége

"Médincsajna" - 3. rész

Írta: Németh Ádám, Fotók: Németh Ádám

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr.Démonmac1 2015.04.08. 12:57:22

Valahányszor Kínában jártam, az utazásban mindig volt teabemutató ( plusz Jade bót, Gyöngy bót, Selyem bót :) meg egyszer egészségügyi felmérés - talpmasszázzsal - ha rajtam múlott volna ezektől nem veszek semmit -de az ember idősebb szüleit már remekül meg lehet vezetni, úgyhogy a családi béke érdekében..

A süsü -t én "se se" (che-che) nek tanultam meg.
(A hazai éttermes kínaiak remekül fogják)

Dr.Démonmac1 2015.04.08. 12:59:31

Egyébként szerintem durva a lehúzós teabemutató.
(minket vonatjeggyel vágtak át:)

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2015.04.08. 13:10:19

Köszönjük Németh Ádám. Legalább ez egy személyes haangvételű cikk volt ITT ;)

Pekingben nem volt szerencsénk. Egy kedves barátnőm Dia meglátogatott Bp.-ről, illetve Baliról közvetve, lakott egy hetet a villánkban, de egyik nap úgy jött hazaa, hogy két kedves hölggyel összefutott és meghívták teázni. A ráeső rész 2000 yuan volt (90e Ft) KIFIZETTE.

Eddig abban a hitben éltünk, hogy az bizony egy drága tea volt. EZIDÁIG

zoldborso 2015.04.08. 16:49:14

Én is nehezen tudom elképzelni, hogy bármely kínai megértse, ha azt mondod neki, hogy SÜSÜ. Kb. úgy ejtik, hogy hsziö-hsziö (pinyin átírásban xie xie). Persze vannak regionális különbségek, van ahol inkább sjö-sjö-nek hangzik, és Shanghaion belül bizony jópár nyelvjárást beszélnek, de süsüként egész biztosan nem jut el az üzenet. A kínaiaknak amúgy is lassan esik le, hogy kínaiul beszélsz, úgyhogy ha valamit nem értenek a rossz kiejtésed miatt, akkor csak udvariasan mosolyognak, és láthatólag azt hiszik, hogy angolul beszélsz, vagy az anyanyelveden (bármi legyen is az).

yiwan 2015.04.08. 17:21:38

@zoldborso: LOL :D... valóban a SÜSÜ egy picit esélytelennek tűnik, Egy jó 6-7 éve amikor kb csak a xie xie ment akkor minden kínai diáktárs, haver mindenki dicsért, hogy milyen jól beszélek kínaiul, én meg egy q.va szót sem tudtam, na jó legalább is nem sokat, aztán néhány HSK meg két év után, amikor én azt hittem, hogy végre van közöm a nyelvhez, senki nem akart megérteni. és tényleg azt hitték, hogy mongolul, magyarul, bárhogy és csak aztán esett le, hogy ez bizony kínai szeretne lenni... újabb évek után jött csak el a komoly áttörés.. Viszont senkinek nem ajánlanám a hasonló meghívások (nemcsak tea) elfogadását, mert az kiderült itt is, hogy könnyen le húzhatják az embert, viszont rosszabb esetben se útlevél, se pénztárca. Egyszerűen ha nem ismerős hív, nem kell menni, akkor sem a nagyon szép lány az illető...

és köszi, jó volt olvasni

szarkafarka 2015.04.08. 18:15:25

Idegent, turistat elöszeretettel huznak le sok helyen. Ez a kinai dolog uj nekem pedig hallottam mar egyet es mast...mocskos lehuzo tolvaj nepseg, ott rohadjanak meg ahol vannak...kar hogy ilyenkor nincs keznel egy valag lejart, ervenytelen, ertektelen nemzetközi papirpenz...

robogó 2015.04.08. 19:24:55

Engem nem tudnának lehúzni 100000-es kórházi fizetésből két hétvégi ügyelettel, nem tudok kínába eljutni.

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2015.04.08. 21:19:43

@szarkafarka: rasszista vagy<>? Akkor, mi a fenenek olvasol kinai blogokat<?
maskulonben a magyar aztan makulatlan nepseg. ott nem setalsz ki sertetlenul mint a cikkben szereplo csoringerek, hanem harom szekrennyi morcona doorman kiser a legkozelebbi ATMhez miutan kiszamlaztak a hozzank tevedt kb 100ezer Ft-ot egy ket konyakert... hat azok is ott rohadjanak meg ahol vannak. EMBER mindenutt vannak akik lehuznak!! Van aki elegansan fizet, van aki kislisszol es van aki botranyt csap.

KeDaiyun · http://kdyshanghai.blog.hu 2015.04.15. 21:06:07

Ó, a teabemutató... :P Amikor még csak egy hete voltam kinn, a japán diákokkal együtt belefutottunk mi is egy ilyenbe. Két nő állított meg minket, fénykép, beszélgetés, teabemutatóra invitálás. El is fogadtuk, és később világosított fel minket egy barátunk, hogy ez egy ismert trükk. Szerencsére viszonylag sokan voltunk, és így nem volt olyan vészes. Ráadásul hallottam, ahogy az egyik nő megjegyezte a másiknak, hogy "azért ne kérjünk olyan sokféle teát, ezek diákok, nincs sok pénzük valószínűleg". A számlával se hagytak ott minket.
Aztán pár hónappal később, mikor egyedül voltam, akkor is megszólított egy pár, a szokásos forgatókönyvvel, de szerencsére akkor már tudtam erről a trükkről.:)
süti beállítások módosítása