A 11-12. századból származó Buddha-szoborról azt gondolták, hogy valami lehet benne, ezért is vizsgálták meg CT-vel. Kiderült, hogy a feltételezés helyes volt: egy kínai buddhista szerzetes múmiáját rejti a szobor. A szobor és még több múmia a Magyar Természettudományi Múzeumban május 17-ig a Múmiavilág című nemzetközi vándorkiállításon megtekinthető. KÉPEK, VIDEÓ
A szobrot a holland Drents múzeum megbízásából vizsgálták meg Hollandiában. A múmia mellett ősi iratokat is találtak, ezekből kiderül, hogy mumifikálódott test egy buddhista mesteré, aki egy kínai meditációs iskolában tanított. A buddhista szerzetes minden bizonnyal saját magát mumifikálta.
Hogyan zajlott az önmumifikálódás?
Ez a szokás főleg a japán buddhista szerzetesek között volt elterjedt, de maga "szertartás" Kínából ered. Vélhetően Kūkai, a Shingon Buddhizmus alapítója vitte Japánba a Tang-kori Kínából (a VIII.-IX. században), az eltanult titkos tantrikus tanai elemeként - melyek később Kínában elvesztek. Ha egy szerzetes úgy érezte, lejárt az ideje, onnantól teljesen visszavonult a mindennapi élettől, alig mozgott, idejét csak meditálással töltötte és speciális étrendet alakított ki magának.
A több szakaszból álló folyamathoz sok időre és türelemre volt szükség. Hiszen itt nem egy holt-, hanem egy élő test mumifikálásáról van szó. Egyiptomban a legbomlékonyabb szerveket (agyat, beleket, stb.) eltávolították, ez esetben viszont nem volt erre lehetőség, így a test halál utáni rothadási hajlamát kellett még az életben minimalizálni. Az öngyilkosságnak ez a formája nem az anyagi világ elleni haragot fejezte ki, hanem az anyagi léttől való lassú elválás spirituális formáját.
A folyamat 1000 napos (azaz majdnem 3 éves) fázisokból állt. Elvileg 3000 nap összesen (több, mint 8 év!), de források más-más elosztásban írják, így biztosat nem tudunk erről. Az első két 1000 napos periódusban többnyire mind egyetértettek.
Mivel a zsírszövet előszeretettel rothad, az első ezer napban megkezdődött a szervezet zsírmentesítése (nem éppen a legkellemesebb fogyókúra, de kétségtelenül hatásos): kizárólag magvakból álló diéta, és mellé meghatározott mozgásgyakorlatok rendszeres végzése. Mindezt ezer napon át...
A következő ezer napban tovább szigorították az étrendet: már csak fenyőkérget és gyökereket ehettek. Ezzel a maradék zsírszövet felszámolását is segítették, és még jobban lecsökkentették szervezetük nedvességtartalmát, hogy halál után a testük majdan ne elbomoljon, hanem kiszáradjon.
A harmadik ezernapos kúra (egyes források szerint az előző ezer nappal párhuzamosan zajlik) az urushi tea kúra. És itt most ne valami zamatos japán zöld teára gondoljunk! Az urushi fa (Toxicodendron vernicifluum) gyantájából készült, amit eredetileg lakk-készítésre használnak, és urushiolt tartalmaz (v.ö.: mérges szömörce), ami egy mérgező anyag. Nem is az ízéért itták ezt a bizarr főzetet, hanem mert hányást, izzadást, és gyakori vizeletürítést okozott, ami tovább dehidratálta szervezetüket. További haszna az volt, hogy a test maga is mérgezővé vált, így a múmia jobban ellenállt a férgek és rovarok étvágyának.
Az eddig történtek alatt a szerzetes egyébként normális életét élte - gyakorlatokat végzett és tanított minden nap. Az utolsó fázis lehetett a legnehezebb: a szerzetes csont-és-bőr testét egy szűkös kőkoporsóba zárták, amiben éppen hogy elfért lótuszülésben. Gyakorlatilag élve eltemették. Így kellett maradnia a szent pozitúrában, sem táplálékot, sem folyadékot nem vett magához, csupán egy keskeny bambuszcső kötötte őt össze a külvilággal, amin keresztül oxigénhez juthatott. A kezében lévő csengővel minden nap jelezte, hogy még életben van. Amikor a csengő végleg elhallgatott, a lélegzőcsövet kihúzták, és lezárták a sírt. És ekkor következett az utolsó ezer nap (más források szerint az élve eltemetés napjától számolták)...
A procedúra legvégén (az utolsó ezer nap leteltével, más forrás szerint azonnal a halál után) a sírt felnyitották, és kiderült, hogy a szerzetes sikerrel járt vagy sem. Ha egy tökéletes múmiát találtak, mely még mindig lótuszülésben ült, Buddhaként tisztelték, és díszes ruhában vitrinbe helyezték egy közeli templomban. Ha azonban rothadó hullát találtak, bár nagyra becsülték a "lelkesedését", de nem tisztelték istenként, és visszazárták a sírt. Rossz nyelvek szerint ez volt a gyakoribb eset...
A szobor és még több múmia a Magyar Természettudományi Múzeumban május 17-ig a Múmiavilág című nemzetközi vándorkiállításon megtekinthető.
A Múmiavilág című nagyszabású vándorkiállítás öt kontinens évezredes vagy épp a közelmúltból származó múmiáit mutatja be, eltűnt kultúrák vagy élő hagyományok nyomában járva. Mivel a múmiák keletkezésének módja, ideje rendkívül sokféle, ezért szinte nincs két egyforma közöttük. A világ különböző részeiről származó, más-más időben, igen eltérően mumifikálódott különös testemlékeket eddig mintegy 1,7 millió ember látta Európában és Amerikában. Az itt látható 28 emberi és közel 10 állatmúmia a körút végeztével visszakerül az anyaintézményekhez, és nagy valószínűséggel együtt többé nem lesznek láthatóak.
Forrás: that's, Bored Panda, Múmiavilág, hallottad.hu, szeretlekmagyarorszag.hu
Utolsó kommentek